Részemről ennyi volt. Valamikor két éve indítottuk ezt a blogot, amit félig nekem is volt szerencsém szerkeszteni. Aki bele-bele olvasgatott, láthattott benne némi jellemfejlődést, onnantől, hogy anno azt hittük majd mi fogjuk megváltani a világot (vagy legalább is részt veszünk benne:)).

Köszönettel tartozom. Legfőbbképpen freebird-nek, hiszen ő találta ki, hogy indítsunk blogot, azt a tapasztalatot amit pedig itt szereztem, az élet úgy hozta, hogy most máshol kell kamatoztatnom. Akik ide kattintgattak, beleolvashattak egy 14-15 éves kissrác romantikus álmaiba, arról, hogy ő is tenni tud majd egy szebb országért (persze tud, csak nem úgy ahogy akkor gondolta). Továbbá beleolvashattak később egy 16 éves srác gondolataiba, érzelmeibe, fájdalmaiba. 17 évesen pedig már nem is írtam semmit:).

Nos eddig tartott hunsword (2008-2010), nyugodjék békében! A lelkét mostantól a valkűrök kísérirk tovább...

főoldalra vele!

Kicsit* szar az új blogmotor... szép, csillivilli, meg minden, csak éppen nem működik. Amúgy fasza minden. Lesz új postom :) Pax.

* nagyon

főoldalra vele!

Sol Invictus!

"Örmömhírt olvasok nektek.
Jézus ma ismét földre száll,
amint egykor Lukács megírta:
"Abban az időben Augustus császár
rendeletet bocsátott ki,
hogy számlálják össze az egész
földkerekséget. Ez az első népszámlálás
Quiriniusznak Szíria helytartójának
idejében történt. Elment mindenki
a saját városába, hogy följegyeztesse magát.
József Dávid házából és nemzetségéből származott.
Elment tehát Galilea Názáret nevű városából
Dávid városába, a júdeai Betlehembe,
hogy följegyeztesse magát Máriával,
feleségével együtt, aki áldott állapotban volt.
Miközben ott tartózkodtak, elérkezett Mária
szülésének napja.
Megszülte elsőszülött fiát, pólyába
takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak
helyet a szálláson."

(Élővé tettél-Assisi Szt. Ferenc)

Istentől áldott, békés, boldog Karácsonyt és sorsfordító Új Esztendőt  kívánunk minden kedves olvasónknak és magyar testvérünknek!

Szebb Jövőt!

hunsword, freebird

főoldalra vele!

K-R-CS-N->Kerecsen->Karácsony

Karácsony ünnepét a magyarok ősei, már jóval Krisztus előt is megünnepelték.

Őseink legjelentősebb ünnepe Álom havában (December) volt. Ekkor búcsúztatták az Óévet és üdvözölték az Újévet.

Az ősmagyar vallás szerint a magyar a Nap-Isten (Világ világossága) népe. Köristennek hívták.

A napév elmúlóban van, de a nap-istennő (Körasszony) az új-évvel már áldott állapotban van. Az év utolsó napja (akkor dec. 24-e) a Páros- napistennő anyaságának a nagy ünnepe lett.

A Körasszony jelentése kövér asszony, vagyis áldott állapotban lévő asszony. A téli nap-éj-egyenlőség bekövetkeztében az Óév lassan örök álomra szenderül, a Körasszony pedig világra hozza gyermekét, az új nap-évet. Ez természetesen szoros összefüggésben áll azzal a ténnyel, hogy a nappalok egyre hosszabbodni kezdenek, tehát eljön a Világ világossága.

Ezen a napon a magyarok összegyűltek, magukkal hozva a Nap madarakat, a kerecsensólymokat. Ekkor röptették fel őket először a levegőbe, a táltosok áldása után. Ezt nevezték kerecseny ünnepnek, amelyet később betiltottak a táltos vallással együtt.

A Kerecseny szót akkor "K-R-CS-N"- nek írták, értelemszerűen rovásírással.

Tehát a mai értelemben vett Karácsony előtt, nekünk már volt egy Kerecseny ünnepünk, és az a szó változott Karácsonnyá. Nem véletlen, hogy minden körünkben élő szláv nép tőlünk vette át az ünnepre ezt a szót, amit be is lehet bizonyítani, csak erről természetesen síri kuss van. Vannak tudósok, akiknek nem halljuk a nevét, pedig kiemelkedő munkát végeznek , csak éppen olyan dolgokra jöttek rá, amire ma nem szerencsés. Ezért "indexre" tették őket, műveikkel együtt, hiszen ma azt divat vallani, hogy hülye pogány volt a magyar, csak jött a kereszténység meg Európa, meg késsőbb a felvilágosodás és szépen meg lettünk nevelve. Hát persze kérem...

Egyébként a Katolikus Egyház sem véletlenül tette dec. 24-re Krisztus urunk születését. Ennek szimbólikus jelentése van, csakugyan mint az ősi Kerecsen ünnepünknek. Megjegyezném, hogy ugyan az, hiszen senki sem tudja, hogy pontosan mikor született Jézus, ezért a téli-nap-éj-egyenlőség napjára tették ezt az ünnepet. Akkor múlik el a sötétedés korszaka és szintén akkor jön el a Világ világossága.

Akkor mikor születhetett Krisztus?

Érdekes, de az ősi magyar nyelv szavai szerint, erre is megoldást találunk, persze ezt nem kell készpénznek venni, de érdemes elgondolkodni rajta.

Szűz Mária (Itt jegyezném meg, hogy egyedül a magyar nyelvben illetjük Jézus anyját a szeplőtelenség és tisztaság szinonamájának jelzőjével. Máshol csak Szent Máriának mondják.) szeplőtelen fogantatásának ünnepe dec 8.-ika a katolikus vallás szerint. Induljunk hát ki ebből. Így nyilván kizárt dec. 24, hiszen kilenc hónapnak kell eltelnie. Eljutunk tehát augusztushoz, ahol találunk egy igen jelentős ünnepet, még pedig Mária mennybemenetelét.

Ezt a magyarok Nagy-Boldogasszonynak hívták, és hívják a mai napig.

Gondolkodjunk csak el egy picit ennek a szónak a jelentésén. Mikor nagy-boldog egy magyar fiatal asszony? Hát amikor először születik fia! Erre magyarázat a mennybemenetel szó is, hiszen a felhőtlen boldogságot is hívják így.

Természetesen a szavakat lehet így meg úgy értelmezni, de szerintem ez bőven érdemes arra, hogy elgondolkodjunk ezen egy kicsit, így az ünnepre való készülődés közben.

főoldalra vele!

A BKV anyázása után, most evezzünk kicsit nyugodtabb, kellemesebb vizekre és kezdjünk hangolódni az ünnepekre!

A mai napom igen szép volt:

Az osztályban lelkinapot tartottunk és egy feladat keretében mindenki írt valami szépet mindenkiről. A dolog teljesen anonim módon zajlott, tahát én csak 30 véleményt kaptam meg magamról. Vagyis arról, hogy milyennek látnak engem ott az osztályban. Mit mondjak, szívet melengető és kissé megható érzés volt olvasni ezeket. Néhányat megosztanék veletek:

-"Kincsed a céltudatosság."

-"Haza, -ember, - és Istenszerető, igaz hű ember, nagy lélekkel és jó szívvel."

-"Karcsú a derekad:P"

-"Nem vagy kétszínű sosem és ne is legyél, mert ez tök jó:D"

-"Csapatjátékos, mindenkit meghallgat"

-"Az igazság felismerésére való törekvés. Ez a te kincsed."

-"Te egy hungarikum vagy öregem!:D"

Sosem gondoltam volna, hogy osztálytársaimtól ilyen szépeket is hallok majd:)

Suli után beugrottam a Turul boltba, ahol Szabó Gábor pártigazgató felkért, hogy legyek a segítségére a XI. kerületi Jobbik ifjúsági tagozat megalapításában és szervezésében. Elég komolyan hangzott. Először majdnem hanyattestem, majd abban maradtunk, hogy még beszélünk erről a két ünnep között.

Délután lejöttem Gyöngyösre, próbáltuk a színdarabot, és találkoztam a legjobb barátaimmal.

Most pedig itt ülök egy csésze forró tea mellett és írogatok. Mostmár teljesen elment a hangom, holnap pedig előadás. Éljen!

főoldalra vele!

Köszönöm szépen a BKV. Zrt-nek, hogy a tegnapi nap tizenegyed magammal egészen pontosan 73 percet tölthettük el azzal, hogy a 188E buszt vártuk Budaörs és Törökbálint között valahol kint a francban. Mindezt -12 C-ban

Köszönöm az ez alkalomból kapott tüszős-mandulagyulladásomat, amiből mostmár torokgyulladás lett. Élmény lesz a holnapi nap, szerepelek egy darabban, amit elő fogunk adni, és olyan a hangom, mintha sósavat nyeltem volna.

Miért vagyok kiakadva?

Kultúráltabb országokban minden buszmegállóban, a menetrendet tartó oszlopon elhelyezkedik egy kis hangszóró. Ha az utasok várnak egy buszt, ami közben valahol balesetet szenved, elakad vagy akármi, akkor a diszpécser bejelentkezik, az utasok szíves elnézéset kéri és elmondja, hogy ne álljanak ott hiába, mert nem fog jönni a busz, és ekkor meg ekkor lehet másik buszal menni.

Ha nincs ilyen Magyarországon, akkor sincs baj, csak akkor szíveskedjenek nem kiosztani egymás között százmillás végkielégítéseket, hanem tessék fejleszteni az infrastruktúrát, jobb buszokat beszerezni, mert így is magasan a legszarabb szolgáltatást nyújtja a legmagasabb áron ez a drága cég....

Demszky Gáborra különösen sokat gondoltunk ott a fagyban, remélem kellemesen  tölti majd az ünnepeket az anyukájával összezárva szoros együttlétben...

főoldalra vele!

Egy téli, hómezőn haladtam, valahol a hegyek között. Siettem. Átfagytam és elgyengültem, mégis tudtam, hogy menni kell. Fagyos szél csapott kipirosodott arcomba, tudtam, már nem sokáig bírom. Leszállt az éj, és én még mindig ott mentem a térdig érő hóban. A mező körül erdős rész volt, ahonnan farkasok vonyítását hallottam. Érztem, hogy rá kell kapcsoljak, vagy itt maradok...

Az erdő legszélső fái közül kilépett két farkas. Egy ideig jöttek párhuzamosan velem, ők az erdő szélén ,én a mező közepén.

Veszélytelennek gondoltam őket, elég távol is voltak. A következő pillanatban megbotlottam valamiben. Nem láttam mi volt, a hó egészen befedte. Összeestem. Nem volt több erőm.

A farkasok ezt látva vonyítottak egyet, mire kiszívárgott az erdőből az egész falka. Nyolcan lehettek. Egyre közeledtek, először lassan, aztán már rohantak.

Tudtam, hogy itt a vége. Egy ellen még csak-csak, de ezek sokan voltak. Elgyengültem, megtörtem, a hálált már kezdtem megváltásként tudomásul venni.

Feltápászkodtam. Harcolni fogok. Ha utoljára, ha sikertelenül, de nem a földön fekve várom őket.

Már csak néhány méterre voltak, amikor a fejem fölött egy fehéres árny ugrott át, hófüggönyt vonva maga után. Újra lezuhantam. Pontosan közém és a farkasok közé ugrott. Ekkor kezdtem felismerni, hogy egy oroszlán.

Hatalmasat ordított , egyiküket egyből halálra sújtotta, a többi vonyítva menekült, úgy tűnt ismerik már ennek a robosztus lénynek a haragját.

Az oroszlán nézte a rohanó farkasokat egy ideig, aztán megfordult és lassan mellém jött.

Hófehér színű volt, szemei barnán csillogtak és iszonyúan erősnek látszott. De tőle nem kellett félnem.

Feltápászkodtam, míg ő barátsádosan végigmért.

-Ki vagy te?

Az oroszlán kissé méltatlanul nézett.

-Hát nem ismersz fel?- kérdezte mosolyogva.

Most belenéztem a szemébe.

-De tudom, ki vagy. Jókor érkeztél-feleltem megynugodva.

Ő csak mosolygott egyet, aztán félrefordította a fejét és nézte a mezőt. A hóban kis nyomok vannak, valaki járt már itt előttem.

-Még mindig ezeket követed?-kérdezte nevetve.

Nem szóltam semmit, csak néztem én is a nyomokat, már lassan befedte őket a hó.

-Még mindig?-kérdeztem

-Igen, már rég nem ez lenne a dolgod. Ez már nem a te ösvényed.

-Nem? -Tudtam ezt én is, csak nem akartam elhinni.

-Nem. Most legalább is semmiképp sem.

Lehajtottam a fejem, kezdtem átgondolni amit az oroszlán mondott.

-Tudom, csak nehéz elfogadni. Nagyon nehéz...

-Azt látom, kis híján rá is mentél. Na gyere elkísérlek.

Megfordultunk és elindultunk egy teljesen más irányba.

Hátrafordultam és fájó szívvel néztem a nyomokat amiket eddig követtem. Nagyrészét már ellepte a hó. Talán örökre...

folyt.köv.

főoldalra vele!

Ma reggel ahogy lementem fizikára, megláttam egy kedves osztálytársamat-barátomat, aki éppen a fizika előadó melletti padon ült egyedül, nagyjából olyan testhelyzetben, tekintettel és arccal, mint aki a kivégző osztagot várja. Látszott rajta, hogy ramatyul van.

-Te J!Te pont úgy nézel ki, mint én belül!

J erre mosolygott egyet, majd pár szóban megbeszéltük, hogy az élet nem szar alapvetően, csak az a rövid korszak amin most megyünk át (reméljük gyorsan). Rövidesen fény derült arra, hogy mindkettőnk lelkét ugyanaz nyomja. Ezt eddig is tudtuk, de azt nem, hogy ennyire.

Hogy mi ez?

Mindketten egy kisebb(?) lelki válságon megyünk át, a miérteket hagyjuk. Sok van.

A lényeg az, hogy olyat érzünk, amit eddig még soha nem éreztünk. Ezért is ijedtünk meg tőle. Furcsa ez, nem is nagyon lehet megfogalmazni. Talán úgy, hogy fáradtnak érezzük magunkat. Belül. Lelkileg. Továbbá bizonytalannak látjuk a jövőt, és kicsit olyan mintha az élet ösvényén először zuhantunk volna bele egy verembe. Ott vagyunk lent, nem tudjuk mit kéne csinálni, nem voltunk még ilyen helyzetben. Pontosabban tudjuk mit kéne tenni, ki kéne mászni és folytatni az utat. Csak ehhez össze kell szednünk magunkat. Ez folyamatban van.

Életünkben először éreztük azt, hogy nem várjuk a Karácsonyt, a Szilvesztert, de még a nyarat sem. Ez bennem a múlt Keddi misén fogalmazódott meg, azt hittem össze is roskadok. (Ez azóta valamit javult:))

Neki most fogalmazódott meg, de ő is ugyanezt érzi.

Rossz közegben éreztük magunkat, a helyzetet jó eséllyel reménytelennek láttuk.

És a legrosszabb, hogy tehetetlennek éreztük magunkat. Ilyen sem sokszor volt még.

Viszont mostmár értjük, hogy ezek próbák, amiket ki kell állni, meg kell oldani. Akár úgy is, hogy hallgatunk.

Ezt az érzést döntően a mai hittanórán erősítette meg bennem Robi atya.

A cím miért Színjáték? Mert alapvetően mindketten amennyire tudtuk palástoltuk az érzelmeinket a "munkahelyen". Senki sem vett észre semmit abból, hogy nem vagyunk jól, viszont mi azonnal kiszúrtuk egymást és megéreztük, hogy hasonló a problémánk.

Vannak körök ahol az ember igyekszik elrejteni az érzéseit, és ez sikerül is. Kivéve, ha ezek az érzések abban a körben másban is megvannak. Akkor észreveszitek egymást.

Ez valószínüleg egy olyan ember, akivel legalább baráti kapcsolatban vagy, továbbá lelki kapcsolatban is.

Például ha belenézek a Nővérem (mert nekem ilyenem is van ám:D) szemébe, hiába bármilyen kampó "Áhhh jól vagyok " szöveg egy perc alatt megérzi, hogy valami nincs rendjén. Tehát akivel kifejezetten szoros lelki kapcsolatban állsz, az előtt teljességgel lehetetlen elrejteni, hogy mit érzel. Nem is kell.

Ha mégis sikerül elrejtened, az csak neked lesz rosszabb. Az önmagunkba fordulás néha kell, de tartósan semmit nem old meg, csak gyűlnek benned a rossz érzések és mellé még teljesen egyedül is érzed magad.

Ha valakiben megbízol továbbá a barátod (de akár szülőd, testvéred, szerelmed, stb...) és érdekli a problémád, akkor a legjobban teszed, ha megbeszéled vele és épülsz a tanácsokból amiket ad.

Hátha egyszer majd neked is tanácsot kell adnod.

főoldalra vele!

"Minden olyan szép lehet még, mint amilyen volt nem is oly rég..."

Mozart! musical részlet

Tegnap egy érdekes napom volt. Amilyen rosszul kezdődött, legalább olyan jól végződött.

Ahogy reggel elindultam a 7-es évfolyam-misére még bőven sötét volt. A hangulatom is.

Érdekes heteket élek, kaptam bőven hideget, meleget, minkettőt onnan ahonnan nem annyira számítottam rá. Valahogy mégis ott a templomban a padban ülve éreztem azt, hogy most a nyakamba szakadt a világ.

Ezen nem sokat javított a tény, hogy tudtam, Édesanyám főnöke Operettszínházba aztán pedig vacsorázni viszi a gárdát, plusz a családjukat. Tehát én is mentem.

Valahogy túléltem a sulit, aztán ahogy hazaértem éppen letusoltam, már meg is jött a főnök és a lánya Gygy, aki egy évvel idősebb mint én.

Még jóval előtte végre kellett hajtanom anya óvintézkedéseit:

Árpád-sávos zászló falról levesz, és tudatosítani, hogy politikáról nem beszélünk.

Hehh... na jó...

Gygyvel már találkoztunk egy több napos céges party-n, de ennek már négy éve.

Kíváncsi voltam, mi van vele, gondoltam együtt majd csak túléljük ezt az estét. Ezzel ő is így volt:DBefutott még néhány kolléga, aztán jött egy megrendelt taxi, ami a színházhoz vitt minket.

Ahogy beléptünk az Operettszínházba, nőtt egy nagy gombóc a torkomban. Valahogy nem szívesen jöttem ide.

Pedig talán nem is lett volna rá okom, az igazgatói páholyból néztük a Mozart! c. előadást és volt belépési jogunk a VIP terembe. Nem is volt rossz..:)

Mondjuk nekem nem is ezzel kapcsolatban voltak rossz érzéseim.

Az előadást közepesre saccoltam, de kellemesen csalódtam, ugyanis remekül éreztem magam, nagyon igényesen kidolgozott, jó műsor volt. A színészeknek gyönyörű hangja volt, a díszlet is korhű volt, nem valami elcseszett modern változat.

Több szám is nagy hatással volt rám, pedig nem kifejezetten voltam eddig oda a musicalekért.

Nekem személyesen a Csillagok aranya c. szám tetszett a legjobban, nem vagyok valami nyálas típus, de mind a jelentése, mind pedig Füredi Nikolett hangja teljesen szíven talált:)

Két szereplő tetszett nagyon, az egyik aki Amadeust játszotta, a másik aki a pártfogóját. Az utóbbi volt Füredi Nikolett (Waldstätten bárónő)

Nagyon látványos táncokat láttunk, de volt forgószínpad is.

A Mozartot játszó színészre egész végig azt hittem, hogy Bereczki Zoltán és a hangja, játéka úgy megtetszett, hogy komolyan elgondolkodtam műsor közben azon, hogy mégsem adom el a jegyeket és elmegyek valakivel 30-án a Rómeó és Júliára.

Jó kis dilemmára jutottam, mert nem akartam mással menni, mint akivel mentünk volna, viszont nagyon tetszett ez az előadás és egy hasonló musicalt szívesen megnéznék.

Attól tettem függővé döntést, hogy ha valóban Bereczki játszotta most Mozartot, akkor el kezdek gondolkozni azon, hogy kivel mehetnék el dec. 30-án.

Viszont kifelé menet megkérdeztem és nem ő játszotta, hanem Mészáros Árpád Zsolt.

Ezt égi jelnek véve úgy döntöttem, hogy majd egyszer mégis csak azzal nézem meg a Rómeó és Júliát, akivel eredetileg is terveztem.:)

Színház után átmentünk egy igen elegáns étterembe, ahol úriasan megvacsoráztunk.

Ettem is bőséggel, a főnök fizette, hát had kopaszodjon egy kicsit ő is. Neki az, hogy 20 embert elvitt a legjobb helyekre az Operetszínházba, továbbá megvacsoráztatta őket egy drága étteremben nagyjából olyan, mintha én egy kávét fizetnék.

A főnök másik lányát Leának hívják, vele is rég találkoztam. És most jön a sokk...

Alapvetően férfi embertársaimtól annyi az elvárásom, hogy viselkedjenek férfiként. Ez viszont néhány díszpintynek teljesíthetetlen feladat...

Bemutatta a barátját. Nos..

A barátja rövid szőke hajjal rendelkezett, aminek az elejét az egyik irányba rendkívül hülyén felzselézte. Rózsaszín Pierre Cardin ing volt rajta és egy mindenttudó kütyüvel szórakozott vacsora közben, azzal hogy embereket jelölt be a Facebook-on.       Igen,  ilyen intelligensen tudott evés közben viselkedni...

Továbbá: Saját bevallása szerint aznap 5 órát töltött egy szépségszalonban. Izma, vagy akármi ami férfiassá tenné nem volt szegénynek 25 éves korában, viszont úgy beszélt mint egy igazi köcsög akinek gombóc van a szájában. Mutogatott nekem egy képet valami kutyáról, amit fél millióért akar megvenni.

Hehhh...Igen, gazdag apuci félreszocializált édes porcelánfiacskája...

Szóval olyan figura volt, akinek a Tajgetoszt jó messziről el kell kerülni, vagy könnyen "leeshet" onnan.

Vannak olyan fiúk (férfiak?) akik csak buziként viselkednek, viszont van barátnőjük, tehát elvileg mégsem azok. No ezeknek ez volt a díszpéldánya. Hotelekbe járkál és a mániája, hogy étterembe jár, ami nem csoda, szerintem egy tésztát sem tudna egyedül kifőzni, de valószínüleg ha otthon kiömlene a tej, akkor is ijedten hívná a rendőrséget.

No hát ilyet is láttam. Gygyvel jót röhögtünk ezen is, de megbeszéltünk részletesen minden bulit, amin valaha jártunk, kitárgyaltuk ki mit sportol, Kung-fu vs. lovaglás, lovaglás vs. Kung-fu.

A nap végén valamikor hajnali egy körül belegondoltam, hogy milyen rosszul indult ez a nap és mégis milyen szépen végződött. Valahogy a Jóisten tekintetét is magamon éreztem végig:)

És már a hangulatom sem olyan borús mint volt:)

Füredi Nikolettet pedig előléptettem kedvenc énekesnőmmé. Olyanom még úgysem volt soha.

Update: Jegyek eladva, egy barátom barátja vette meg a vaterán, jó szórakozást neki és a kedves feleségének!:)

A jegyek árán pedig kénytelen leszek elmenni Ágóval Kárpátia koncertre december 28-án, Dunakeszire. Hajjj...de nehéz az élet...:)

főoldalra vele!

Kedves Barátok, Osztálytársak, Ismerősök!

Eladó 2 db jegy a Budapesti Operettszínház Rómeó és Júlia c. előadására, 2009.12.30-ára

A jegyek az emeletre szólnak, a 2. sor 11B és 12B székekre, a műsor 19:00-kor kezdődik

A jegyek csak együtt eladók, 5000 HUF-ért a két darab.(Színházba az ember ne menjen egyedül:))

Én 5200 Forintért jutottam hozzá az admin díj miatt, de az ilyen hülyeségektől eltekintünk, nem vagyok valami elcseszett bankár (had ne mondjam mi...:))

Aki kedveli Bereczki Zoltánt, Dolhai Attilát, Vágó Bernadettet, Csuha Lajost, és érdekli ez a műsor, az legyen szíves tegye meg, hogy megszabadít a képen látható két jegytől, amik a fiókomban várják, hogy valakinek örömet szerezzenek.

További információ az Operettszínház honlapján.

Én azért adom el, mert akivel mentem volna mégsem ér rá, nekem viszont mással nincs kedvem menni.

Jelentkezni személyesen nálam lehet.

főoldalra vele!

Nemrég nyílt meg a legújabb bevásárlóközpont a XI.kerület szívében, a régi Skála helyén az Allee. Le kell szögeznem mindenekelőtt hogy a bevásárlóközpont szuper, de ugye hallottátok ti is a hírekben, hogy történt némi zűr a megnyitás után pár nappal. Az történt ugyanis, hogy az Interspart mindössze két fotocellás ajtó választja el, így a fincsi kis kipufogógáz minden összetevőjével beömlött a vásárlótérbe, és jópár vevőt a mentőknek kellett elvinniük. Történt ez 2x egymás utáni napokon!

Ma újra az Allee-ban jártam. És tudjátok hogyan oldották meg a problémát? Hatékonyítottak a szellőztető rendszeren? Neem, az túl logikus lett volna. Nem Magyarországhoz illő módszer. Egyszerűen lezárták az ajtókat. Kerülhetsz, paraszt. Az Intersparból kijőve még így is fájt egy kicsit a fejem... nem tudom. Lehet hogy csak az árak miatt volt.

főoldalra vele!

Publilius Syrius

Jelet kaptál. Attól akitől azt vártad. 

Érdekes élményben van részed, az a köd, ami hetek óta kering körülötted, számodra néhány perc alatt szertefoszlott, és most újra szemedbe tűz a Nap. Visszatért a remény.

Alig voltál otthon, mégis most újra erősnek és elszántnak érzed magad, és a célok is újra megvilágosodnak előtted.

Amikor belevágtál ebbe a háborúba tudtad, hogy nem lesz könnyű. Voltak győztes és vesztes csatáid is. Ezt is tudtad, hogy így lesz. Mindig így van. Nem csak veled. Mindenkivel.

Felnézel az égre. A Jóisten mutatta neked azt az utat, amin néhány hónapja elindultál. Tudod, hogy így van. Most energiát kaptál fentről és kéred az égieket, hogy ők igazítsák az utadat és ne hagyjanak letérni az égi ösvényről.

Most a Napra tekintesz. Láttad már egyszer felkelni és sosem fogod elfelejteni.

Minden jóért meg kell szenvedni, ezzel bizonyítod be, hogy méltó vagy arra a jóra, amit kapsz.

Ha elfutsz, ha kibújsz a jóért való szükséges szenvedés alól, sosem fogod azt megkapni.

Kitisztult az elméd, el tudtad engedni azokat a fájdalmakat, amik nemrég még kínoztak.

Szeretetet érzel bajtársaid, kedvesed iránt, és végleg elhatározod, hogy minden tőled telhetőt megteszel értük és segítesz az ő harcukban a jóért, az igaz célokért.

Készen állsz, testileg, lelkileg.

Eljött az idő, indulnod kell.

És örömmel indulsz. Valaki vár rád ott ahova mész... 

(A fenti írás ismételten transzcendens, háború és csata továbbra sincs, nem is volt, nem is lesz.Reméljük:)A célok maradtak, a sebek begyógyultak.Vagy legalábbis erősen gyógyulnak:))

főoldalra vele!

Köd van. Körülnézel, de szinte nem látsz semmit. Csak érzel. Fájdalmat.

Bajtársaid leeresztik a puskát és aggódva néznek rajtad végig. Megsebesültél, kabátodon apró vérfoltok látszanak.

Nem folytathatod. Most legalábbis nem, legjobban teszed, ha most visszavonulsz. Pedig nem akarsz. Nem azért jöttél, hogy így menj vissza.

Elfáradtál. Nem az történt, amire számítottál, de már lassan nem is érted mi történik körülötted.

A frontról visszainduló utolsó buszhoz mész, ahova társaid is elkísérnek.

Bátorítanak, amíg várakoztok, majd amikor megjön a busz csak ennyit mondanak:

-Visszavárunk! 

Legszívesebben maradnál harcolni, de te is tudod, hogy most nem maradhatsz. Így nem.

Viszont tudod, hogy vissza fogsz térni, és azt is érzed, hogy nem sokára. 

Felszállsz a járműre, ami kigördül a védelmi zónából és haza indul.

Az ablaküveghez támasztott fejjel, némán nézed a ködfátyolban el-eltűnő dombvidéket.

A gondolataid egy szó körül járnak:

-Miért? 

Nem így képzelted ezt az egészet. Olyan célokért harcolsz már néhány hónapja, amit szépnek találtál és a harcban is sikerre számítottál. Viszont ezek a célok most olyan távolinak tűnnek, a háború pedig bár nem veszett el, megfáradtál a harcban. Az egész elvészni látszik a ködben.

Viszont van még nálad valami. A remény.

A remény, amit soha nem vesztesz el, és tudod, hogy lesz ez még szebb és jobb is. Lennie kell.

Érdekes ez az út. Annyiszor jöttél ezzel a busszal, mégis most megkönnyebbülten hagyod ott a frontot, és tudod, hogy otthon vár a családod.

Ahogy megérkezel, leszállsz a buszról lesütött szemmel. Senkinek sem akarsz a szemébe nézni és bár tömegben vagy, teljesen egyedül érzed magad.

Akik megismernek kérdezik tőled:

-Mi történt a fronton?

-Mi van odaát?

Te csak nézel a szemükbe, nem tudsz mit mondani, csak habogsz valamit.

Most azt teheted, hogy otthon meggyógyulsz, tanulsz, egyensúlyba hozod magad és figyelsz, hogy ha  jelet kapsz, újult erővel térhess vissza bajtársaid közé, akik várnak és számítanak rád.

Tudod, hogy vissza fogsz térni, ha egyszer jelet kapsz attól akitől azt várod...

És érzed, hogy lassan kelni fog a köd felett a Nap...

(A fenti írás abszolút transzcendens. Háború nincs, és a sérülések sem fizikai sebek. Bajtársak a barátok, a busz pedig egyszerűen busz, a történet ma (Vasárnap) játszódik. A célok és az érzelmek valósak. Akinek értenie kell, értse meg.)

Epilógus:

Érdekes dolgokat tanultam az elmúlt tíz hétben, és persze ezen a hétvégén is. Ezek nem a suliban ragadtak rám, ezt az élet iskolája tanítja.

1. Hallgass a megérzéseidre.

    Nem csapnak be. Ha figyelmen kívül hagyod őket, nagyon megbánhatod.

2. Család. 

    A családod a legfontosabb, Bízzál  családtagjaidban és szeresd őket.

3. Barátok   

    Bízzál barátaidban, segítsd és szeresd őket.

4. Türelem

    Türelmesnek és megértőnek lenni óriási erény, de ne hagyd, hogy visszaéljenek türelmeddel.

Az elmúlt tíz hétben rengeteg szeretetet, türelmet, megértést, segítséget kaptam a családomtól és a barátaimtól, és én is igyekeztem ezeket gyakorolni mások felé.

Ezt a kis verset(?) pedig múlt hét Szombaton álmodtam meg, ilyen még nem volt.:D

Íme:

                                                      A szerelem nem csak

                                                      együtt sírni, nevetni,

                                                      hanem ha kedvesed

                                                        szívenszúr, azt is

                                                      szeretettel elviselni.

főoldalra vele!

Szombaton volt a Kárpátia zenekar Szebb Jövőt! c. albumának lemezbemutató koncertje.

Szenzációs volt a hangulat, a legjobb koncert volt amin valaha részt vettem.Teljesen fölösleges leírnom egy koncertet, hiszen ott kell lenni ahhoz, hogy az ember megértse miről van szó.

De mégis :

Két gyöngyösi barátommal 19:00-kor találkoztunk az ICE CENTER előtt.Pontosabban csak akkor kellett volna, én csak 19:40-re értem oda, mert ez a komplexum kint van a francba, a civilizációtól öt villamosmegállóra.Még ott is kavarogtam egy jó ideig, amikor végül megpillantottam vagy két tucat rohamdroidot.

-Áhhh...szóval itt lesz:D

Amúgy a készenlétiseken taktikai mellény is volt, amin kicsit meglepődtem, hiszen nem éppen Boszniába küldték őket békefenntartónak...

Tehát találkoztunk és egyből be is tudtunk menni, elővételes jegyekkel. Semmi baj, a karmikus sorbanállást nem kerültük el, meg is tettük a ruhatárnál.

Az egyik barátom, Balázs találkozott két osztálytársával, akiket nekünk is volt szerencsénk megismerni. Mindketten igen ittas állapotban voltak már a koncert előtt egy órával, a nevünket se tudták megjegyezni. Valahogy nem akartam a közelükben lenni, amikor berongyolnak értük a rendezők, ezért odaszóltam Andris barátomnak:

-Na hallod, lépjünk le amíg lehet!

-Lépjünk!

Jól tettük, mert az egyikük tényleg nem tudott viselkedni és majdnem összeverekedett koncert közben valakivel, így ki is emelték a biztonságiak.

Akkor irány a büfé, 2-2 Borsodi be a gyakorlóba, aztán irány az aréna.

Még mielőtt beléptünk Andrishoz ugrott egy kicsit spicces cicabuci és le akart vele fényképezkedni.

Én elfordultam röhögni, de amikor visszanéztem, már szabályosan csimpaszkodott rajta a csaj. Igazából a haversrác arca volt vicces, finoman leépítette a leányt, és végre beléptünk az arénába.

Itt nagyon kedves jelent fogadott minket:

A nagyszínpaddal szemben a terem másik végében volt egy kis színpad, ahol a zenekar tagjai már játszották a számokat. Nagyon családias volt, alig fértek el, Jani és a gitárosok is ültek és kb. tényleg olyan nyugodt volt a hangulat, mintha egy tábortűz körül zajlana az egész:)

Pont ott állt egy rendező és megkérdeztem tőle, hogy ez most micsoda?

-Ez az előzenekar - mondta mosolyogva - de majd átmennek a nagyszínpadra.

-Ők a saját előzenekaruk?:D

-Most igen:)

De jobb is volt bármilyen más zenekarnál, egyszerűen jó volt nézni:)

Andrissal megálltunk a a nagyszínpad előtt, ahol felhívott egy osztály és egy évfolyamtársam, hogy merre vagyok. Mondtam, hogy már bent úgyhogy nem valószínű, hogy találkozunk.

És itt jön kérem az isteni gondviselés:D

Ahogy állt már a tömeg a nagyszínpadnál a koncert kezdetétől úgy tíz percre észrevettem, hogy közvetlenül Andristól balra állnak:D

-SRÁCOK!!!

Ők is észrevettek és nagy felkiáltással összeborultunk, úgy megörültünk egymásnak:D

Kisebb katarzis volt:)

Amíg vártuk a kezdést különböző rigmusokat skandáltak mellettünk, amikbe természetesen mi is bekapcsolódtunk:

-SÜN!SÜN!SÜN!

-Ki nem ugrál civil rendőr hej-hej!(ilyenkor mindenki elkezd ugrálni) Ezen majd megszakadtam:D

A koncert kezdete is óriási volt, a szokásos repülőzúgással, és a Látod Hazám című számmal indult. A produkciót nagyon színessé tették a tüzijátékok, amik időről időre fellobbantak.

Ennyit még nem ugráltam koncerten, óriási volt a hangulat. A koncert közepe volt a legjobb rész.

Valaki egyszer csak végigsimítja a nyakam és a vállamra teszi a kezét. Hátranézek, egy igyen pityókás jóember volt, aki meg akart kínálni sörrel. Mondtam neki, hogy van nekem is. Nem értette, ezért megmutattam neki és koccintottunk. Ezt örömmel nyugtázta és tovább iszogatott mellettem, majd valahogy négyünk elé került. Barátunk kb. 45 éves lehetett, nálam egy fejjel alacsonyabb, de végtalanül mosolygós, a szívünkbe is zárta magát. Együtt ugrált (már amennyire tudott) velünk, magasba emeltük a kezét, ő meg nagyon élvezte, örült, hogy velünk lehetett.

Valószínű, hogy csak árnyakat látott és félig a fellegekben érezte magát. Szerintem minket is angyaloknak nézett:D

Nem baj, szereztünk neki néhány szép pillanatot:) 

Valamelyik számnál Marci úgy érezte, hogy ideje elindítani a pogót, amit meg is tett, csatatérré változtatva azt a helyet ahol álltunk. Mi hátrébb kerültünk és mi voltunk a pogó szélén Andrissal. Kétszer be is jöttek rendet tenni a biztonságiak mellénk, de minket nem zavart a pogó, csak folyton kilötykölték a sörünket, aminek egy részét jótékonyan el is osztogattam néhány megfáradt skinheadnek:)

Ami meglepő volt, hogy több számot nem játszottak az új lemezről, pl. a Szép Helyek, a Ballada és a Varjúdombi Köszöntő sem volt. Mondjuk ezek a számok akkor pont nem hiányoztak nekem.

Nem játszották a Szeretlek c. számot sem, viszont hallhattuk az Abból a fából és a Hazám, Hazám c. számot is, amik már rég nem voltak koncerten.

A Civitas Fortissima c. szám elején Balogh Erika színésznő szavalt, és megismerhettük Piszkos Fred magyar hangját is Pataki Gábor (Patkó) személyében.:D

Összességében a legjobb koncert volt, egyedül a nagyrédei volt még ehhez hasonló, de az teljesen más miatt:)

A visszafele út is igen érdekes volt, hatan utaztunk egy kocsiban, és egyiküknről sem mondható el, hogy piszlicsáré alkat lenne, így közös megegyezés alapján Balázs hármunk ölében fekve, kitekerdeve utazott.

Másnap két gyöngyösi barátommal még filmeztünk és pókereztünk egy nagyot, majd elbúcsúztunk és visszatértünk a szürke hétköznapokba. Viszont erőt merítettünk a közös élményből, és így már nem is olyan szürkék:)

A koncert végén Jani azt mondta, hogy jövőre csak egy koncert lesz Budapesten, ugyanígy novemberben a következő lemezbemutató:(

Sebaj, találkozunk Dunakeszin Dec.28-án!

A cím (100. nap :)) ha valaki még emlékszik, egy kódolt üzenet, csak egy bloggertársam érti, hogy miről van szó. Remélem ő is ugyanúgy örül ennek a szép számnak, mint ahogy én:) 

főoldalra vele!

A Kárpátia zenekar új, Szebb Jövőt c. albumának lemezbemutató koncertje november 14-én, kerül megrendzésre a budapesti ICE CENTER-ben.

Emlékszem a tavalyi koncertre, ahova a Beregvidék nemzetőrei is elkísértek minket. Még most is röhögök azon, ahogy Csani a robotzsaruk szeme láttára az út menti oszlopon nyitotta ki a söröket, sörnyitót ugyanis nem vittünk... 

No de mindegy a koncert is fenomenális volt, ez a videón is jól megfigyelhető.:)

Bár igaz, hogy a Kárpátia mindenhol jó, valahogy mégis ezek a budapesti koncertek viszik a pálmát.

Talán azért, mert nagyon jó akusztikája van a helynek, talán a videón látható, nem szokványos technikai, látványelemek miatt, de a 8000 rajongó által keltett hangulat sem elhanyagolható.:)

Szerintem ez volt eddig a legjobb album, ez is lesz vélhatően a legjobb koncert, hiszen minden számot eljátszanak róla.

Én már nagyon várom, rendre összefutok itt a legjobb barátokkal, idén egész sokan fogunk összejönni.(Csak győzzük majd egymást megtalálni:P)

Hatalmas buli lesz, aki él és mozog jöjjön!:)

főoldalra vele!

"Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!"

1956 November 4. 05:20 Kossuth Rádió

1956 Okt. 31-én bejelentették, hogy győzött a forradalom, ezután többpártrendszer lesz és kivonják a szovjet csapatokat. A következő napokban igen érdekesnek bizonyult, hogy bár a ruszkik kivonultak Budapestről, körbezárták az ország reptereit és folyamatos erősítés érkezett a keleti határok felől. A kormány által berendelt Jurij Andropov nagykövet nem tudott érdemi magyarázattal szolgálni az orosz csapatmozgásokra.

Ezen a napon Eisenhower elnök csodálatát fejezte ki a magyarok iránt, viszont kijelentette, hogy nem kíván együttműködni az új kormánnyal és nem nyújt katonai segítséget.Ezzel jóváhagyta a szovjetek november negyedikével induló offenzíváját.

Nov. 1-én Nagy Imre kijelentette az ország függetlenségét, a Varsói szerződésből való kilépést és segítséget kért az ENSZ álatal a Világ nagyhatalmaitól. 

November másodikán újabb 12 hadosztály érkezett, ezzel összesen 17 szovjet hadosztály tartózkodott Hazánkban.  

Itt már nyilvánvaló volt, hogy nagy baj van. Nagy Imre tiltakozott Andropovnál, majd újabb táviratot küldött az ENSZ-nek, hogy Magyarország függetlenségét elismerve, politikai nyomással kényszerítse távozásra az oroszokat. A kormány három delegációt állított össze, Király Béla pedig kidolgozta Budapest védelmi tervét és a város stratégiailag fontos területeire tüzérségi ütegeket telepítettek.

November harmadikán Nagy Imre szélesebb kormánykoalíciót alakított, délben pedig magyar-szovjet tárgyalások kezdődtek a csapatok ünnepélyes kivonásáról és a szovjet hősi emlékek megóvásáról. Megegyeztek, hogy a tárgyalásokat a tököli szovjet bázison folytatják este.

Este meg is érkezett a hadsereg három legfontosabb tisztje Tökölre. Maléter Pál, Kovács István, Szűcs Miklós és több katonai szakértő.

(Maléter túlontúl megbízott a ruszkik szavában. Elhitte, hogy Hruscsov és a szovjet vezérkar tényleg ki akarja vonni a csapatokat. Még november másodikán a Kilián laktanyában idegesen lobogtatta a délelőtti tárgyalások jegyzőkönyvét a jogosan aggódó felkelőparancsnokok előtt, miszerint legkésőbb 1957 január 15-éig kivonulnak a szovjetek.Tiszttársai pedig óvva intették attól, hogy bemenjen a tököli orosz laktanyába.)

Amikor Tökölön Maléter emelkedett szólásra, a terembe lépett a KGB vezetője Ivan Szterov tábornok több ÁVH-s tiszttel és letartóztatta a magyar delegációt. Maléter Január végéig szovjet őrizet alatt volt, aztán átadták a magyar belügyi szerveknek.

A szovjet csapatok éjjelre teljesen körbezárták Budapestet, hajnalban pedig megindították a támadást az ország minden pontján.

Hajnalban három irányból nyomultak be Budapestre, először a Budaörsi úti laktanyát (a mai Petőfi laktanya) támadták meg, majd beljebb nyomultak a stratégiailag fontos terek, utak felé. Reggelre már az egész városban háborús helyzet volt, mindenhol T-34-esek motorját, robbanásokat, géppuska sorozatok hangját lehetett hallani. Az óriási túlerőt látva reggel nyolckor a Parlamentet védő egységek letették a fegyvert.

A Parlamentben akkor már csak Bibó István tartózkodott, aki még egy kiáltványt küldött a nyugati országoknak, melynek vége így hangzott:

"… A magyar népet felszólítom, hogy a megszálló hadsereget vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőbbségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen… Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain van a sor, hogy megmutassák az Egyesült Nemzetek alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az Egyesült Nemzetek bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem szabadsága érdekében" 

A "dicső" szovjet hadsereg pedig nem sokat szórakozott, lőttek mindenre ami mozgott, legyen az sebesült vagy civil, ahogy nyomultak, a harckocsik tetszés szerint lőttek szitává egyszerű lakóházakat is. Több embertől hallottam hogyan taposták el a 16 éves gyerekeket a tankok. Még aznap lefegyverezték a magyar hivatásos katonai alakulatokat.

Ezután a harc a jól védhető forradalmi gócpontokra tevődött át, melyek ellen a Vörös Hadsereg egyidejűleg vetett be légi és tüzérségi csapást.

Mégis ezek a pontok jóval nagyobb gondot okoztak a ruszkiknak, mint azt várták.

November 5-én a Corvin-közi harcosok visszaverték az összehangolt szovjet támadást, de Kőbányán, Óbudán, a Baross téren és a Széna téren is tartották magukat a védők.

Vidéken is jelentős ellenállás alakult ki, amit november hatodikán számoltak fel a megszállók, ezután pedig sorra elestek a budapesti gócpontok is. Legkésőbb a Csepel esett el, november 11-én.  Ezzel leverték a Szabadságharcot, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa pedig megszavazta a Kádár-kormányt és  megkezdődött a megtorlás.

Miért írtam ezt le? Azért mert az emberek többségének halvány fogalma sincs arról, mi történt november negyedikén. Október 23-ból is inkább annyit értenek, hogy alhatnak tízig aztán csinálhatnak bármit, a főnök aznap nem szívatja őket. Kevesen tudják konkrétan megfogalmazni, hogy mire emlékszünk 23.-án még kevesebben tudják elmondani, hogy pontosan mi történt azon a napon 53 éve. November negyedikét pedig igazán ritkaságszámba megy, ha valaki ismeri.

Sokan azt sem tudják, hogy az "1956-os Forradalom és Szabadságharc" nem ugyanazt jelenti, hiszen a Forradalom vagyis a fegyveres felkelés 1956 okt 23-tól okt. 31-ig tartott, amikor bejelentették a forradalom győzelmét ,a szovjetek kivonulását és a többpártrendszert.

Ezt követte a november 1-3-ig tartó függetlenségi kísérlet.

November negyedikétől pedig tizenegyedikéig tartott a szabadságharc, ami alatt megpróbálták a forradalmárok visszaverni a ruszkikat.

A mai nap Nemzeti Gyásznap, mégsem hallunk róla az iskloákban és a média is csak elvétve említi.

Ma emlékezzünk meg azokról akik tankok százainak a beözönlését látva sem tették le a fegyvert, hanem vállalták a harcot, amellett, hogy tudták, ha néhány nap alatt nem érkezik egy nagyobb nemzetközi felmentősereg, semmi esélyük a túlerővel szemben. Tekintsünk példaként rájuk és ne feledjük el őket, hiszen minket is bármikor hívhat a Haza.

Ma értük mondjunk el egy imát és próbáljunk úgy élni, hogy ne legyen hiábavaló az áldozatuk.

főoldalra vele!

Belázasodtam!Igen, megcsináltam!

Lehet, hogy H1N1, nagyon büszke lennék rá.

Az biztos, hogy Hétfői napot itthon kell kibekkelnem, sőt a Keddet, de lehet, hogy még a Szerdát is. Ezek közül leginkább a Keddet sajnálom, mert biosz-faktot nem szívesen hagynék ki. Főleg azért sem, mert elektromikroszkópokkal papucsállatka után turkálnánk két hetes lószarban.(Gillang csoportjának több esze van, ők patakvízből mutatták ki.)

Szüleim egész hétvégén távol voltak, én is jókor tudok beteg lenni.Még szerencse, hogy anya orvos, ezért csak fel kellett ütnöm a táskáját és már elém is tárult a modern gyógyítás eszközeinek, gyógyszereinek széles arzenálja.

Viszont ebből a betegségből is, (mint mindenből) van mit tanulni.

Csütörtöktől kezdve fura érzéseim voltak, de a fáradtságra fogtam.Amikor végül szombat este rászántam magam, és előszedtem a lázmérőt, és az 38,7-et mutatott nekem, csak vigyorogtam, gondoltam, hogy jó, hát ebből Vasárnap kikúrálom magam. Amiatt voltam csak szomorú, hogy a Vasárnap délelőttömet sokkal szebben is tölthettem volna, mint itthon az ágyhoz láncolva.

Na mindegy.

Tehát nagy pofával álltam neki a vírushoz, hiszen bevettem egy Algopyrint és egy óra múlva már csak 37.5-ös hőemelkedést jelzett a lázmérő.Nyugodtan lefeküdtem, nem lesz itt semmi gond.

Hát nem a fenét!

Hajnali fél háromkor arra ébredtem, hogy ráz a hideg és kishíjján kigyújtom az ágyat.

Na basszus...

Valahogy lekászálódtam az emeletről és egy csésze teával, plusz egy doboz Algopyrinnel felfegyverkezve visszaindultam.Csak annyit mondok, hogy vicces volt ilyen állapotban felhozni egy csésze teát.:D

Magamhoz ragadtam néhány törölközőt, az egyiket bevágtam a csap alá, aztán amikor kellően vizes volt, rátekertem a lábamra, a többit pedig a lábam alá raktam, hogy a lepedő ne legyen vizes.Így feküdtem vissza, közben a laptopon elindítottam egy filmet.

Nagyjából 45 perc alatt megszűnt a rázás és szépen elkezdett visszahúzódni a 39.5-ös lázam.

Azon filóztam, hogy vajon milyen lehet, ha kicsapódnak az ember fehérjéi.Ha ez megtörténne és véletlenül túlélném valamint el tudnám mesélni milyen volt, biztos kapnék egy 5-öst boisz-fakton:D

Erra hála Istennek nem került sor, fél ötkor pedig már el bírtam aludni.

Mi ebből a tanulság?

Az kérem, hogy soha semmit sem szabad alábecsülni, az ilyen vírusokat meg pláne nem.

Különösen ránk férfiakra jellemző, hogy ha valami (bármilyen) sérülés, ér minket, még mielőtt összefutna a könny a szemünkben a fájdalomtól, már talpra ugrunk és elkiáltjuk magunkat, hogy "semmi bajom!"

Amúgy egy kicsit szívetmelengető érzés is betegnek lenni. Ágybareggeli és sok-sok kiváltság.

Apától kaptam egy rakat gyümölcsöt, meg mindenféle nasit ami csak létezik.De mindenesetre hozott ásót, lapátot meg fekete zsákot is, ha eldurvulna a dolog.Kedves tőle, nagyon hálás vagyok, amiért mindenre felkészült.

Update:

Úgy néz ki, hogy arcüreg-gyulladásom van.Éljen!...

főoldalra vele!

Elnézést kérünk mindazon olvasóinktól, akik epekedve várták az új cikket tőlem, ha jól számolom, már három hónapja nem írtam ide semmit. Na de most bepótlom a lemaradást két hírrel is. Ha valaki látta ma a híreket, ismerős lehet, ott láttam én is, de úgy gondoltam Titeket is érdekelne.

Első hírünk a Bolíviában megölt Rózsa-Flores Eduardoról és Magyarosi Árpádról szól. Áprilisban egy hotelszobában rájuk rontottak a kommandósok, és állítólag egy 30 perces tűzharc során megölték a két férfit. Eduardo-t még áprilisban eltemették Bolíviában, azonban Magyarosi Árpád holttestét Magyarországra szállították, és itthon (is?) elvégeztek egy boncolást.  Hét lövést kapott, és ütésnyomok is voltak rajta. Az egyik golyó a karján ment be olyan módon, hogy éppen megadás jelét mutatta, al- és felkarja derékszöget zárt be, majd könyökénél hatolt be a golyó, és végigment egészen a válláig. A magyar szakértők úgy kapták meg a holttestet, hogy a lövésnyomok körül a hús ki volt vágva, így nem lehet tudni, hogy a golyókat közvetlen közelről kapta, azaz kivégzés történt, vagy ahogy a bolíviai kormány állítja tűzharcban szerezte sérüléseit. A hivatalos verziót gyengíti, hogy Magyarosi a lövések után fél órával halt csak meg, pontosabban megfulladt, mivel nem kapott orvosi segítséget. 

A másik történet valamivel vidámabb, bár a "sírjak vagy nevessek" kategóriájába igencsak beleillik. Történt, hogy egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei község úgy gondolta, milyen jó is volna egy kilátó a falu határába. Megpályázták, kaptak valamilyen fejlesztési alapból 39 millió forintot. Ebből a pénzből meg is épült a kilátó: egy kemény 40 centiméter magas betonkör, közepén egy vasból öntött iránytűvel. Az alpolgármester beismerte, hogy kissé alacsonyra sikerült, de építettek mellé egy szalonnasütőt, járdát a falutól odáig, meg raktak ki padokat is, és végül csak ennyire tellett. A helyzet komikusságát fokozza, hogy a létesítmény mellett emelkedik valami vízügyi dombocska, ami legalább tízszer olyan magas, mint a kilátó. Ha valakinek van ideje, látogasson el Bodrogkeresztúrra, nagyon szép a kilátás.

főoldalra vele!

Nagy nap volt a mai, ugyanis Csanival levezényeltük az első őrsgyűlést annak a néhány kissrácnak, akik valami defektes gondolattól vezérelve úgy döntöttek, hogy ők bizony cserkészek lesznek, mégpedig nálunk,a 25-ösöknél.

Még nyár elején tartottuk a toborzás első szakaszát, ami a kevés jelentkező miatt egész szeptemberben folytatódott. Mondom, kivételesen elkötelezett kötélidegű ember az aki cserkésznek megy:D

A srácok zöme "imrés", de van aki a Köbölből jött, sőt az ELTE gyakorlósulijából is hozzánk tévedt egy jómadár:).

De, hogy miért is Sólyom?

Amikor tavaly kiderült, hogy most őrsöt kapunk, már gondolkodni kezdtem, hogy mi legyen a neve.

Természetesen olyan állatnevet akartam, ami valamilyen formában kapcsolódik ősi mondáinkhoz.

Turul örs már volt a csapatban, ezért az nem lehetett. Viszont más ütős nevet nem találtam, hiszen mégiscsak hogy nézne ki, hogy "szürkemarha örs".

Csaninak tetszett az ötlet, ezért úgy döntöttünk, hogy bizony marad a Turulmadár, de ezt a nevet nem adhattuk, így a szabályt megkerülve a Sólyom nevet szántuk az örsnek. Természetesen Kerecsen sólyomról van szó.

Van viszont nálunk egy hagyomány, miszerint az újoncok választják az őrs nevét, ezért úgy gondoltuk, hogy majd finoman rávesszük a srácokat, hogy mit is döntsenek.

Tehát ma a bemutatkozás után a név választás következett. Megmondtuk, hogy nekünk már van egy ötletünk, de ők is nyugodtan gondolkodjanak.(Mintha számítana valamit...:P)

Lettek szép ötletek, hogy vaddisznó, pióca stb...

Aztán Andris, aki igazán komolyan gondolkodott egyszer csak megszólalt:"Legyen sólyom "

Csani meg se hallotta, én meg visszakérdeztem, hogy jól értettem-e.

Jól értettem:

"-Aha, sólyom!

-Az jó!

-Sólyom?Hmm méltóságteljes."

Szépen bólogatott mindenki, mi meg néztünk Csanival, nem gondoltuk, hogy teljesen maguktól döntenek majd így. Hát igen, a telepátia:D

Úgyhogy ma pontban 15:27-kor megalakult a Sólyom örs:)

Átmentünk a Kertészeti Egyetemre ipi apacsozni, mert azzal egész jól lehet neveket tanulni.

Játék közben rájöttünk Csanival, hogy remek srácokat kaptunk, büszkék lehetünk rájuk:)

Engem pedig valami fura érzés fogott el. 2004 szeptemberében én is itt ipi apacsoztam a Fekete Párduc őrs újoncaként, most pedig ugyanott ipi apacsozom, csak éppen hat év a különbség és az, hogy most már mi vagyunk a vezetők Csanival.Érdekes...

Talán az öröm és a felelősség érzése volt, az életnek egy újabb kapuja nyílt most meg. Itt van hat kissrác, akikből igyekeznünk kell jó embert és jó cserkészt faragni.Vagy legalábbis segíteni ebben.:)

Sőt, itt van hat kissrác, akik minket fognak kölcsönösen nevelni anélkül, hogy egyáltalán tudnának róla.Ez majd a jellemünkön fog látszani. Talán mi Csanival is jobbak leszünk:)

Most pedig következzen a hat bátor "jómadár":

Andris,Peti,Dani,Botond,Ábel,Ádám

Jó munkát ifjú Sólymok!:)

főoldalra vele!

Ott hagytam abba, hogy hittantábor.

Folytatnám egy hasonlóval, a közösségi táborral Káptalanfüreden.

Ez a másik olyan tábor, amit sosem hagynék ki:)

Itt pihenik ki a segítők a hittantábor esetleges fáradalmait szerető családjaik körében:).

A társaságról csak annyit, hogy a legjobb közösség, amibe tartoztam életemben. Érdekes érzés ez, hiszen van olyan, akivel egész tábor alatt alig beszélek, mégis hiányozna, ha nem lenne ott.(Nekem például kifejezetten hiányérzetem támadna, ha nem látnám nap mint nap, ahogy Főnök úr kávézgat, borozgat, vagy éppen ronggyá ver mindenkit a ping-pong bajnokságon:))

Persze itt vannak a legjobbakon belül a legjobbak is, akikkel hajigáljuk a labdát a vízben, tábortűznél ülünk hajnalig aztán levonulunk a Balaton-partra, vagy éppen a teraszon a korlátnak dőlve beszélgetünk a csillagokat bámulva egy hideg Arany Ászok társaságában:) 

Hét elején már tudtam, hogy pénteken lesz egy Kárpátia koncert Siófokon. András barátommal nem volt nehéz elhatároznunk, hogy oda bizony menni fogunk.Be is dobtam a csomagtartóba a mindnight camo-t  

Mivel tudtam, hogy többen szeretik a Kárpátiát, óvatosan elhintettem egy embernek, aztán lassan a tábor jórésze tűzben égett a Kárpátiától.(Kivéve persze Karcsi bácsi, aki ragaszkodott ahhoz az elmélethez, hogy balhé lesz és nyomorékra vernek minket a sünök.)

Végül 10-en indultunk neki, jött Gillang az egész családjával továbba Balázs, Andris Gyula bá, Édesanyám és én.Hiába ez a zene minden korosztálynak tartogat mondanivalót.:)

A koncert persze fergeteges volt.

A legszebb viszont a koncert utáni nap volt, ez volt az utolsó egész napunk a táborban.Este elmentünk egy aquaparkba, ahol rendre kipróbáltuk a szaunákat Gillnaggal.A táborba visszatérve hajnali 3-ig beszélgettek a tábortűznél legjobbak, aztán szépen aludni indultam volna én is, de mire észhez tértem már Gillang mellett ültem egy stégen a Balaton partján.Végignéztük a napfelkeltét egészen 6-ig.Gyönyörű volt, örökre emlékezni fogok rá:)

Az augusztusom pedig ugyanolyan unalmas volt mint amilyen Gillangnak is:P:)

főoldalra vele!